Az amerikai konzervatív ikon, aki szerette és segítette a magyarokat – Pogrányi Lovas Miklós Russell Kirkről és magyarul most megjelent főművéről

Miért fontos Magyarországon egy ötvenes évekbeli amerikai konzervatív szerző?

Ennek több oka van. Az egyik, hogy Magyarországon kommunista diktatúra volt fél évszázadon keresztül, és ez alatt a nyugati irodalom, ami alatt a filozófiai és politikaelméleti irodalmat értem, nem nagyon szivárgott át a vasfüggönyön, legfeljebb abban az esetben, ha a szerző balos volt. Akkor viszont szívesen lefordították és tolták rá az agyunkra, hogy lám-lám, már ott is haladás van, csak nem mindenki érti. A nyugatiakhoz nem jutottak el a mi gondolataink, mihozzánk pedig az övék. Ez egy olyan lemaradás, amit folyamatosan le kell dolgozni évtizedről évtizedre. Ez az egyik ok. A második legyen az, hogy itt egy úgynevezett 

Fontos, hogy az egyetemisták számára hozzáférhetővé tegyünk olyan irodalmat, amit eddig csak azok olvastak, akik nagyon jól tudnak angolul, és már amúgy is felkészültek voltak a témában, csak még elolvasták volna az eredeti műveket is. Mostantól kezdve viszont be tud kerülni ez a mű a magyar felsőoktatás vérkeringésébe. A harmadik az, hogy a könyvben fölvetett problémáknak a jelentős része még mindig aktuális. A negyedik pedig, hogy ez a könyv sokkal mélyebb és alaposabb annál, mint amit első ránézésre gondolnánk. Igaz, hogy a hidegháború egyik legfeszültebb pillanatában jelent meg, de mégsem az a felületes kommunistázás van benne, mint a korszakot meghatározta amerikai részről. Sőt mi több, Russell Kirk nem egyszerűen csak öltögeti a nyelvét a liberálisokra, hanem rámutat azokra a filozófiai előzményekre, amelyekből létrejöttek egyáltalán a modern ideológiák, tehát a haszonelvűséget ostorozza, meg ehhez hasonlók.

Nem idealista elképzelés, hogy a magyar felsőoktatásban Russell Kirköt adnak fel a hallgatóknak?

Hát olyan szakokon és olyan tárgyak keretén belül, ahol ez fontos, és ahol eddig feladták volna, de nem volt rá lehetőség, ott mostantól fel tudják adni. Amerikanisztika, politikai filozófia, politikaelmélet, politológia, politikatudomány – vagy bárhol, ahol amerikai gondolkodókat tanítanak. Arra számítok, hogy néhány éven belül Russell Kirk neve ismert lesz a magyar humánértelmiségen belül.

Hol helyezkedik el Russell Kirk a konzervatív-jobboldali palettán?

Hiába halt meg, folyamatosan változtatja a helyét. Ugyanis maga a konzervatív mozgalom is nagyon dinamikus. A mű megjelenését követően gyakorlatilag ő meg a néhány kollégája (William F. Buckley Jr., Richard M. Weaver) lettek a mainstream, mert nem is volt másféle konzervativizmus az Egyesült Államokban, majd a neokonzervatívok megjelenésével Kirkék perifériára szorultak a politikai világban. Az irodalmi világban nem feltétlenül, de hogyha a közéletet nézzük, akkor a neokonok hirtelen nagy befolyáshoz jutottak. 

Mostanára ez a kifejezés elavult. Igazából létrejött egy furcsa szintézis Donald Trump háta mögött. Bizonyos témákat visznek tovább a jelenlegi populista konzervatívok is, mind neokon, mind paleokon részről. Neokon téma például a cionizmus, Izrael támogatása a geopolitikai logika mentén. De rengeteg olyan dolog előkerült, amit a Russell Kirkék képviseltek annak idején (a valláson alapuló moralitás, a kultúra védelme). Tehát egy filozófiailag megalapozott konzervativizmusról beszélünk, ahol a szabadpiac nem szent tehén. Bár azt tartják a legjobb gazdasági formának, de elfogadják azt, hogy bizonyos egyéb eszményeknek van primátusa efölött, például a hazaszeretnek és a nemzeti érdeknek. Korábban, ameddig az Egyesült Államok volt a világ kikezdhetetlen vezető hatalma, ilyet nem mondtak. Akkor a szabad piac nagyon-nagyon jó volt, mert a róka szabadon versenyezhetett a tyúkólban bárkivel. Most, hogy már vannak más rókák is, hirtelen felértékelődött a patriotizmus fontossága, és már mi ránk, magyarokra sem néznek olyan ferde szemmel, hogyha emellett kardoskodunk. Tehát van egy új szintézis, amiben előkerültek a hagyományelvű gondolatok. Erre kiváló példa Kevin Robertsnek, a Heritage Foundation elnökének az új könyve (Dawn's Early Light: Taking Back Washington to Save America – a szerk.), amelyik nemrég jelent meg nemrég az amerikai választások előtt.

Miért?

Ezt a könyvet a Heritage Foundation katolikus elnöke adta ki. Tehát 

És ha kinyitod ezt a könyvet, akkor azt látod, hogy ömlik belőle Russell Kirk. Egyszer-kétszer hivatkozza meg mindössze, de maga az egész könyv kirkiánus. Csak hát mivelKirk nem volt ideológus, nem lehet zászlóra tűzni és hadonászni vele, mert az életmű nem alkalmas arra, hogy forint húszra felváltsák. De egyébként ott van. Kirknek hosszú távon igaza lett, a Trumpot támogató szellemi elit most azon az úton jár, amit ő taposott ki.

Miért írta meg ezt a könyvet Russel Kirk?

Elment Skóciába doktorálni, és akkor ott megmerítkezett az európai kultúrában, vagy mondjuk úgy, hogy a brit kultúrában. Kapott egy nagy betekintést abba, hogy honnan ered az Egyesült Államok, és ez döntő hatással volt rá. Ott állt össze benne, hogy Európa és az Egyesült Államok között van valami nagyon alapvető végső összetartozás, aminek filozófiai gyökerei, teológiai előzményei vannak. Nem is beszélve a britekkel közösen beszélt nyelvről. Először azt vizsgálta, hogy a felvilágosodással, a haszonelvűséggel, a baloldali radikalizmussal szemben hogyan lépett föl az ő kultúrköre. Így Edmund Burke-től indítja A konzervatív eszme történetét, de mindvégig olyan előzményekre mutat rá, amelyek egyébként premodernek, azaz valójában nem a 18. századtól indul a történet. A következő fő műve Az amerikai rend gyökerei (The Roots of American Order) pedig már teljesen kilép az angolszász kontextusból, és elmondja, 

 Jeruzsálemben, ahonnan a bibliai-teológiai hagyomány ered; Athénban, ahonnan a jó kormányzás ered és a filozófiai hagyomány – melynek mind a platonikus, mind az arisztoteliánus ág egyaránt fontos. Rómából a patriotizmus az eszménye származik, amit Cicero fogalmaz meg Scipio álmában. Illetve minden nyugati impérium az archetípusa a Római Birodalom. Másképp mondva Nyugaton mindenki úgy birodalom, ahogy a Rómaiak voltak. A professzionális empire building innen ered, és mindenki ezt másolja azóta is. Ebben nincs semmilyen innováció. Kirk egész részletesen belemegy a különböző római erényekbe, a pietasba és a többibe. Ezeket Kevin Roberts is előveszi, ilyen mély az analógia kettejük között. A negyedik város természetesen London, ami nem önmagában a brit kultúrát testesíti meg Kirk számára, hanem az egész európai művelődést, ahogyan az a brit szűrőn keresztül átmegy az Egyesült Államokba, például az oxford-i és cambridge-i egyetemek a maga gótikus épületeivel. Ebben mind ott van egész Európa. Kirk nagy összegző volt. Egy pozitív gondolkodó, aki nem arról írt, hogy mi ellen lázad, mi nem tetszik neki, mi az, amit most már aztán nem tűrhet tovább, hanem pont hogy szintézisre hozta a protestáns és a katolikus gondolkodást az Egyesült Államokon belül.

De a kötet azzal indít, hogy John Stuart Mill liberális gondolkodó a hülyék pártjának nevezte a torykat, s Kirk ezért megvédi párszáz oldalon a hülyék pártját.

A könyv első szava, az hogy „hülye” – ez nyilván rögtön egy poén. De aztán a könyvön végigvonul a szarkazmus és az irónia. Egyébként akik ismerték személyesen, mert mondjuk a beosztottjai voltak, azt mondták, hogy nagyon jó fej ember volt. Egyáltalán nem az az irritáló entellektüel volt, akinek, ha a közelébe mész rögtön elkezdi osztani az észt.  Nagyon jókat lehetett vele beszélgetni teljesen hétköznapi dolgokról is. Nagyon érdekelte a politika, több elnöknek a tanácsadója is volt – de nagyon szeretett bulizni, rengeteg összejövetel volt nála. A magyarokat különösen szerette.

Miért szerette a magyarokat?

1956 miatt. '56-ban a forradalom leverésének a napjaiban tartott egy beszédet a Radio Las Angelesben. Ennek leiratát megkaptam a Kirk családtól, lefordítottam és beleszerkesztettem a könyvbe. Ettől kezdve számára a magyarok az ellenállás szimbólumai, a zsarnoksággal való szembeszállásnak a jelképei. Képes volt hosszú órákat autókázni azért, hogy magyar bort szerezzen a Midwesten. 

 Meg amúgy is a tettek embere volt, amit beszélt, azt meg is élte: amit írt mindig számonkérhető volt rajta. Amerikában az a mondás, hogy ne az állam jótékonykodjon az én adómból, hanem majd én eldöntöm, hogy kinek segítek. 1972-ben kirobbant az abortusz versus prolife balhé, és onnantól kezdve például válsághelyzetben lévő várandós édesanyákat fogadtak be a házukba, akiket így lehetett megmenteni az abortusztól. Több olyan ember is van, akik nekik köszönhetik az életüket, és azóta is tartják velük a kapcsolatot. Az antikommunizmusuk is ugyanilyen elkötelezett volt. Nemcsak magyarokat, hanem vietnamiakat is befogadtak. Sok, Kirkéknél született gyermek felnőve nagy adományozója lett a Russell Kirk Központnak. Amerikában ez nagyon működik, hálásak azért, amit kaptak, és nem felejtik el, hogy honnan jönnek, finanszírozzák saját intézményeiket.

A magyaroknak mi lehet ebben különösen érdekes ebben a kötetben?

Az ’56-os beszéden túl? Russel Kirk erősen értelmezi Edmund Burke munkásságát, ami igen izgalmas. Aztán szerepel számos olyan szerző a kötetben, akiket mi csak szépírókként ismerünk: Walter Scott, James Fenimore Cooper, Samuel Taylor Coleridge, akik azonban pallérozott esszéisták is voltak. T. S. Eliot alapos bölcseleti műveltséggel rendelkezett és meghatározó kultúrafilozófus is egyben. Az ő gondolataikhoz is ad egy bevezetőt a könyv. Olyan módon lehet használni, mint Szerb Antaltól A világirodalom történetét. Ha valaki olvas egy szerzőről és szeretné a horizontját kicsit kitágítani, akkor ezt a könyvet felütve még sok impulzust kaphat, ami új irányba el tudja vezetni. Aztán a liberalizmuskritikája az is megfontolandó és érvényes dolog. Valamint az utolsó fejezetet, melynek címe A konzervatívok ígérete, nagyon sok szeretettel ajánlom minden olvasó figyelmébe; itt a baloldali radikalizmusról ír, annak a veszélyeiről, illetve a globalizmusról. Döbbenetesen jól előre jelezte ami mára megvalósult. Úgyhogy Szánthó Miklós elég jó érzékkel látta meg, hogy ezt a könyvet ki kell adni nálunk az Alapjogokért Központban.

Elfoglalta már Kirk a helyét a kánonban?

Nem ismerik el eléggé, de ez nem Kirk sajátossága, hanem az amerikai szellemi élet működésének specifikuma. egy szűk, magasan művelt elitet leszámítva az amerikaiak nem ismerik a saját múltjukat, ezért állandóan feltalálják a langyos vizet, meg a kanálban a mélyedést. Mindenki az új saját felfedezéseként írja meg a hegeli dialektikát is már huszonhatodszorra, meg mindent, amit akarsz. Jellemző, ahogy Christopher Dawson gondolatait Huntington kisajátította, leegyszerűsítette, majd megírta belőle a bestsellerjét (A civilizációk összecsapása). Tulajdonképpen ugyanez ismétlődik generációról generációra, nemzedékről nemzedékre. Legjobb esetben megpöttyintik a nevét a nagy embereknek, de leggyakrabban saját gondolatukként tálalják azt, amit előtte valaki már megírt sokkal jobban, alaposabban. Ugyanez a helyzet a filmekkel, mindig mindent remake-elnek, és a külföldi filmeket is újrarendeztetik saját maguknak, mert a húsz évvel ezelőtti verzió már nem jó. Ez jellemzi a magaskultúrájukat is, nem csak a szórakoztatóipart: mindig mindent újrafogalmaznak megállás nélkül. Folyamatos hermeneutikában vannak, ami innen, Európából nézve nagyon meglepő. Ilyen módon Russell Kirk is a nagyon fontos kvázi-elfeledett szerzők egyike, de ez ott teljesen természetes dolog. Dehát a hatása ettől még óriási, a művelt olvasó azonnal át fogja látni.

Ha jól tudom, volt némi konfliktusa a neokonokkal.

Kirk sokáig nem is volt hajlandó őket konzervatívnak nevezni. Aztán rövid ideig volt egy kompromisszumos időszak, amikor Irving Kristonak beemelte az egyik művét a Conservative Reader nevű okosító kiadványba, Kristollal személyesen jó viszonyt ápolt, de a többi neokonnal nem volt jóban se előtte, se utána.

William F. Buckley?

Buckley más tészta. Vele nagyon jó barátok voltak mindvégig, bár noha voltak vitáik. De Buckley eleve katolikus volt, a neokonok meg balról, szekuláris közegből jött elemek voltak. Ővelük nem lehetett tartósan árulni egy gyékényen, mert minden lényeges dolgot másképp láttak abban a világban.

Jó barátja volt Kirknek a mi ellenforradalmi gondolkodónk, Molnár Tamás is.

Molnár Tamás az ötvenes évek elején vándorolt ki az Egyesült Államokba, és a Russell Kirk segítette beindítani az ottani karrierjét.  

 Tisztelte az arisztokrácia intézményét, felismerte, hogy  a monarchia eszménye nagyszerű, különösen nagyra becsülte a Habsburg-házat. A Kirk Központ és a Habsburg Ottó Alapítvány között ma is dinamikus az együttműködés – amiben nagy szerepe van Pröhle Gergelynek. Általánosságban elmondható, hogy ahogy Kirk egyre idősebb lett, és politikailag egyre reakciósabb, úgy egyre jobban tisztelte a királyi családokat. Ilyen szempontból persze egy szűk kisebbséghez tartozik, de az életművének a jelentős része nem ezen a vonalon halad, nem a monarchia eszményét népszerűsítette, inkább a hazai közönségnek írt.

És Molnár Tamással mennyire hasonlít a gondolkodása?

Meglehetősen nagyon különböző. Konzervatívok voltak mind a ketten, de más fogalmi készletet használtak, más premisszákból indultak ki. Molnár Tamást én jobboldali katolikusnak nevezném – Pánczél Hegedűs Jánoshoz hasonlóan, aki A rend bástyái című kötetében értelmezte Molnárt. Mezei Balázs perennialistaként is jellemzi. Molnár a jobb meg a bal fogalmából filozófiai terminust csinált, és igen jól. Kirk nem ezeket a kifejezéseket használta, hanem a konzervatív versus radikális szembenállást állította fel, ahol a radikális mindig a baloldali radikalizmust jelenti. A problémahorizontjuk is igen különbözött. Kirk nem foglalkozott egyháztörténettel, Molnár rengeteget. Úgyhogy ez egy barátság volt, tudták, hogy egy oldalon állnak, tudták, hogy ugyanazok az ellenségeik, hasonlóak az eszményeik, de ez nem jelenti azt, hogy a könyveik fölcserélhetőek lennének.

Russell Kirk implicit katolikus volt?

Hivatalosan is konvertált. Volt egy misztikus élménye Skóciában, de a megtérése egy hosszabb intellektuális folyamat volt, és hivatalosan csak az esküvője előtt katolizált. De hát már előtte is katolikus volt a gondolkodása, ami nagyon rejtélyes, merthogy a családi előzményekből ez nem következett. Az özvegye azt mondta nekem, hogy bibliás családból származott. Tehát a felmenői egy olyan protestáns szektához tartoztak, akik noha ritkán jártak istentiszteletre, de intenzíven olvasták a Szentírást, ahogy ő maga is.

A konzervatív eszmét sokszor kiadták, melyik kiadást választottátok?

A 2001- es kiadásból dolgoztunk. Ennek sajátossága hogy Kirk 1986-ban még belenyúlt a főszövegébe és írt hozzá egy szerzői előszót, az amerikai kiadó is hozzáadott egyet 1995-ben, Kikr halála után. Meg lehet figyelni egy változást az 1953-as első megjelenéshez képest: Kirk egyre optimistább lett, ahogy telt az idő. A mű eredeti címe az lett volna, hogy A konzervatívok megfutamodása, visszavonulása. De a kiadó, a Regnery azt mondta, hogy ez nem jó. És beindult egy brainstorming, ami utólag már rekonstruálhatatlan. Mindenesetre röpködtek a javaslatok és valahogy valaki által megszületett ez a cím, hogy The Conservative Mind. Azért ezt a kiadást választottuk, mert itt a gondolatmenetet olyan módon lekerekítette, hogy az időben hozzánk viszonylag közel áll. Ugyanis az is észrevehető volt, hogy átdolgozta a szöveget újra és újra. Ez nagyon amerikai megoldás, de ezeket így el kell fogadni, hogy náluk nincsen múlt meg jelen, hanem a kettő az mindig így keveredik ilyen sajátos módon.

Említetted a Coopert, meg a többieket, akiket íróként ismerünk, pedig gondolkodónak, esszéistának se voltak utolsók. Russell Kirk meg a fordítottja: konzervatív szerzőként ismerjük, de írt ilyen szellemsztorikat, krimiket is.

Horrortörténeteket írt és krimiket, igen. Ennek az a háttere, hogy a család valószínűleg elég komoly okkult terheltséggel rendelkezhetett, például volt egy swedenborgiánus szellemidéző hölgy hozzátartozója. Ez a spiritizmus akkoriban széles körben divat volt. Ahogy ma a keresztények között is rengetegen olvasnak horoszkópot, reikiznek, jógáznak és mindenféle hitünkkel összeegyeztethetetlen okkult praktikákat művelnek úgy akkoriban szellemet idéztek. A lényeg, hogy egy szellemjárta házban nőtt fel és valahogy föl kellett dolgoznia az ezzel járó lelki terheket. Az ő megküzdési stratégiája a horror regény írás volt. Ezekből rengeteg bevétele is származott. A Kirk-i életmű kolosszális, csak a bibliográfiája – tehát az írásműveinek a címei – egy önálló kötetet kitesznek. 

Fotó: Voegelin View